Gondolj rám, őrizd meg engem
a szenvedém ajtán,
ha véget ér, ígérd meg azt,
hogy né ha gondoljsz rám.
Hogyha majd egészen távol jársz,
s a szíved máshoz húz is tán,
Kérlek, ne felejts el végleg,
gon dolj né ha rád!
Kisztudjuk jól, nincs örök szerelem,
Ezt is a végértet nekem,
Mégis őrizd meg egy képet enn a szívedben. Szép volt,
holnap volt egy koronyár,
de sosem állt, hogy el
múlt máshol jár.
Gondolj rám, képzeljen engem,
ki megvégít, remélj,
és megpróbál feledni téged jobbat,
nem remélj.
Gondolj rám, akkor is gondolj rám,
ha ez elég is rég elszállt.
Tudd, hogy so ha nem volt perc,
még nem gon doltam rád.
Régem volt, Istenem, milyen rég,
Hisz nem is emlékezhet rám.
Bennem mégis tisztán él,
Az a bájos úr.
Sose bánt, hogy elhull a virág,
hisz ez a sors kényvében áll,
látod, én csak ennyit kérek,
em lé kezz!
Ha